Megállapították, hogy a cukorbetegek többségének a betegsége már 9 vagy 12 éve fennállt, mikor diagnosztizálták. Megközelítőleg 1 millió cukorbeteg tartozik a nem inzulinfüggő (II. típus) diabetesesek csoportjába, mely a leggyakoribb betegségnek számít a brit lakosság körében.

Diabetes mellitus

A diabetest három fő csoportba sorolhatjuk.

• I. típus
A betegség a pancreas b-sejtjeinek károsodása következtében alakul ki. Ez a fajta destrukció rendszerint az idők során teljes inzulinhiányhoz vezet. A károsodás korai szakaszában a b-sejtek inzulintermelése elegendőnek bizonyul, azonban jelentősen lelassul. Elvileg minden I. típusba tartozó cukorbeteg később inzulinfüggő lesz.

• II. típus
A betegség oka a célsejtek rezisztenciája az inzulin hatásával szemben. A helyzetet komplikálhatja az elégtelen inzulintermeléshez társuló inzulinrezisztencia. A II. típusba tartozó betegek többsége befolyásolni tudja az inzulinnal szembeni rezisztenciát diétás táplálkozással, mozgással, súlycsökkentéssel és/vagy gyógyszerszedéssel. Néhány betegnél azonban mégis exogén inzulin adagolása szükséges a vércukorszint megfelelő beállításához.

• Gesztációs diabetes mellitus (GDM)
Gesztációs diabetesről akkor beszélünk, ha a magas vércukorszintet a terhesség idején diagnosztizálják. Lehetséges, hogy a cukorbetegség már a terhesség előtt is fennállt, vagy a terhesség okozta hormonszintváltozás vezetett elsődlegesen a vércukorszint emelkedéséhez. Mindkét esetben gesztációs diabetesról van szó, ugyanis a betegség diagnosztizálására a terhesség során került sor.

• Egyéb specifikus diabetes
Ritkán fordul elő ez a típus, melynek során a glükózmetabolizmus megváltozását nyolc különböző tényező válthatja ki. Az okok között szerepelhet a b-sejtek genetikai defektusa, az inzulinválasz genetikai károsodása, a pancreas betegsége, egyéb endokrinzavarok, gyógyszer okozta vagy fertőző betegségek által kiváltott pancreaskárosodások, ritka immunbetegségek vagy cukorbetegséggel társuló genetikus szindrómák. A vércukorszint beállításához ezekben az esetekben szükség lehet az inzulinadagolásra, de előfordulhat, hogy a nélkül is kezelhetők a betegek. Ezt a szervezet inzulintermelő képessége és az inzulinrezisztencia mértéke befolyásolja.

Kezelés

A cukorbetegek kezelése sokféle módon történhet. A kezelés fő célja, hogy a vér glükózszintjét lehetőleg optimális szinten tartsuk. Ez történhet vagy csak diétával, vagy diéta és vércukorszint-csökkentő gyógyszerek szedésével, vagy inzulin segítségével.

• Diéta
A diéta során a rendszeres táplálkozás betartása, valamint a rostdús ételek és a komplex szénhidrátokat tartalmazó ételek fogyasztása ajánlott. Az egyszerű cukrok és a finomított szénhidrátok kerülendők.

• Orális antidiabetikumok
Ezeket a gyógyszereket a II. típusú nem inzulinfüggő diabetes kezelésére használjuk. A diéta betartása mellett kiegészítésképpen adagolhatók a következő szerek.

Szulfanil-karbamid-származékok ezek a gyógyszerek az inzulinszekréció fokozásán keresztül hatnak, ezért csak akkor érik el a kellő hatást, ha a pancreas b-sejtjeinek aktivitása valamilyen szinten még megtartott. Idetartozó szerek például a chlorpropamid és a glibenclamid.

Biguanidszármazékok a metaformin az egyetlen kapható biguanid, mely gátolja a glikoneogenezist, és növeli a perifériás glükózfelhasználást. Hatását csak endogén inzulin jelenlétében fejti ki, ezért csak akkor alkalmazható, ha a pancreas b-sejtjeinek funkciója még megtartott. A metaformin adására akkor kerül sor, ha a diéta és a szulfanilszármazékok nem elég hatékonyak. Szedhető szulfanilszármazékokkal kombináltan, de önállóan is.

Egyéb szerek például az Acarbos, mely lassítja a keményítő és a szacharóz felszívódását, ezáltal mérsékli a vércukorszint emelkedését szénhidrátfogyasztást követően. Esetenként a II. típusú diabetes kezelése során is alkalmazzák. A Guar Gum szintén használható a posztprandiális vércukorszint csökkentésére, a szénhidrát-felszívódás késleltetése révén.

• Inzulin
 A dózist rendszerint egyénileg határozzák meg, folyamatosan emelve azt később, vigyázva arra, hogy elkerülhető legyen a hypoglikaemiás reakció kialakulása. Háromféle fő inzulincsoportot különböztetünk meg.

Gyors hatástartamú inzulin hirtelen fejti ki hatását, melynek különösen sürgősségi esetekben vesszük hasznát. Adható intravénásan, intramuscularisan és subcutan.

Intermedier hatástartamú inzulin ilyen például az isophane inzulininjekció vagy az inzulin Zn-szuszpenzió.
Hosszú hatástartamú inzulin lassabban fejti ki hatását, viszont hosszabb ideig tartósan hat, mint például a Human Ultratard.

• Az inzulin adagolása
Az inzulin adagját betegenként egyénileg állítják be, attól függően, hogy melyik típusú inzulinnal kezelik. Az alábbi variációk fordulnak elő leggyakrabban: 

Gyors hatású inzulint közepes hatású inzulinnal keverve, naponta kétszer, étkezés előtt.

Gyors hatású inzulint közepes hatású inzulinnal keverve, reggeli előtt, gyors hatású inzulint vacsora előtt, továbbá közepes hatású inzulint lefekvés előtt.

Gyors hatású inzulint naponta háromszor (reggeli előtt, délben és vacsora előtt), továbbá közepes hatású inzulint lefekvés előtt.

Közepes hatású inzulint gyors hatású inzulinnal vagy anélkül, reggeli előtt vagy lefekvés előtt.

Szájüreg egészségi állapota

Szakmánkból adódóan abban a helyzetben vagyunk, hogy a szájüreg elváltozásai alapján szisztémás betegségeket diagnosztizálhatunk. Általánosan elfogadott tény, hogy a cukorbetegség számtalan módon befolyásolja a szájüreg egészségi állapotát.

• A parodontális megbetegedések általános problémát jelentenek a cukorbetegek számára, különösen azoknak, akik nem állnak folyamatos ellenőrzés alatt. A parodontális károsodás oka nem tisztázott. A szervezet mindenesetre különféleképpen reagál a parodontopathogenek hatásaira, melynek következtében eltérő lesz a parodontális károsodás mértéke is. 

• A gyengébben ellenőrzött betegek esetében több a szondázásra kialakuló vérzések száma, mint a rendszeresen ellenőrzés alatt tartott cukorbetegeknél. A fogágybetegséget manapság a diabetes mellitus hatodik leggyakrabban előforduló komplikációjaként tartják számon.

• A xerostomia szintén gyakori kórkép a gyengén ellenőrzött cukorbetegek körében. Az ilyen pácienseknél a vörös, sima, fénylő nyelv és nyálkahártya jellegzetes tünetnek tekinthető. A rendszeres kontroll alatt álló betegeknél azonban általában nem érintett a nyálmirigyek működése.

• A koronacaries kialakulása ugyancsak a gyengén ellenőrzött betegeknél okozhat problémát, mely összefügghet a xerostomia fennállásával.

• A gyengén ellenőrzött csoportba tartozók fogékonyabbak a fertőzésekre, különösen a candidiasis előfordulására. Ennek hátterében egy immunológiai defektus valószínűsíthető hiányos leukocyta funkcióval, mely a diabetes okozta metabolikus zavarhoz társul.

Krónikus parodontitis

Egy nemrégiben készült tanulmány, melyet az American Academy of Periodontology/National Institute of Dental and Craniofacial Research mutatott be, arról számolt be, hogy a krónikus parodontitis diabetes kialakulásához vezethet. Miközben kiderült, hogy a cukorbetegségben szenvedők hajlamosabbak a fogágybetegségre, egy új kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogágybetegség következtében bizonyos baktériumok, a véráramba kerülve, aktiválják a citokintermelést. Megfigyelések szerint a termelődő citokin elpusztíthatja vagy károsíthatja a pancreas Langerhans-szigeteit II. típusú cukorbetegségben szenvedőknél, de egészéges egyéneknél is. Ennek alátámasztására a jövőben további klinikai vizsgálatokra lesz szükség.

Klinikai gyakorlat

A fogászati kezelés alkalmával célszerű a cukorbetegekkel reggeli időpontokat egyezteni, pédául reggeli után és ebéd előtt. Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy ne hagyják ki az étkezést, és ellenőrizzék vércukorszintjüket a kezelés előtt.
A fogorvosoknak az invazív fogászati beavatkozások előtt érdemes glucometerrel elvégezni a vércukorszint mérését. Ez különösen azoknál a betegeknél szükséges, akik nem ellenőriztetik rendszeresen vércukorszintjüket, vagy rosszul érzik magukat. Ezáltal megelőzhetők az esetleges akut komplikációk. A kezelés előtt szintén hasznos a beteg kikérdezése a táplálkozási szokásaival kapcsolatosan és a vércukorszint ellenőrzésének gyakoriságáról (2. táblázat).

Fontos, hogy meggyőződjünk arról, hogy a vér glükózszintje az invazív beavatkozás előtt kevesebb, mint 200 mg/dl. Az ideális érték 120-180 mg/dl (3-5 mmol/l). Ha a vér glükózszintje meghaladja a 200 mg/dl-t, csökken a fehérvérsejtek funkciója. Az antibiotikus profilaxis szükségességéről ilyen esetekben orvosi konzultációt követően kell dönteni.

Diéta és életmód

A II. típusba tartozó diabetes mellitus alapvetően befolyásolható a táplálkozás által. A diétával kapcsolatos általános tanácsok lényegében változatlanok. Az utóbbi két év kutatási eredményei megerősítik azt a megállapítást, hogy a mozgás és a speciális diéta kombinációja megakadályozhatja vagy csökkentheti a II. típusú diabetes és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. Más vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy bizonyos életviteli tényezők, mint például a dohányzás, fokozott szerepet játszanak a betegség etiológiai hátterében. Az alábbiakban az utóbbi két év alatt végzett kutatások eredményeit mutatjuk be.

Táplálkozási tényezők

Az Endokrinológiai Társaság éves találkozója alkalmával, dr. Greg Arsenis arról számolt be, hogy az inzulinrezisztencia csökkenthető, ha az állati eredetű fehérjét növényi eredetűre cseréljük. Ez a megállapítás megegyezik egy korábbi megfigyeléssel, miszerint a diabetes sokkal gyakoribb a húst fogyasztók között, mint a vegetáriánus populáció körében. Bár a cukorbetegek számára nem ajánlott a kifejezetten vegetáriánus étrend, a vörös és a fehér állati fehérjék fogyasztásának csökkentése előnyösnek bizonyul. Széles körben elfogadott az a tény, hogy a rostdús ételek csökkentik a koleszterol és a glükóz felszívódását, mely magyarázatot adhat arra, hogy az állati fehérjék és a telített zsírsavak fogyasztásának visszaszorítása a növényi eredetű fehérjék javára miért segít csökkenteni az inzulinrezisztenciát.

Az American Journal of Clinical Nutrition c. lapban nemrégiben megjelent kutatási eredmények szerint az omega-3 zsírsavak fogyasztása csökkenti a II. típusú diabetes kialakulásának kockázatát.  A vizsgálat arra is felhívja a figyelmet, hogy a telített és az egyszeresen telítetlen zsírsavak fogyasztása és a II. típusú cukorbetegség között nincs összefüggés a nők esetében, ugyanakkor a többszörösen telítetlen zsírsavak csökkentik a betegség kockázatát.

A közelmúltban kimutatták, hogy a szójaprotein fogyasztása kedvezően befolyásolja a vér lipidszintjét II. típusú diabetes esetén. A diéta kiegészítése szójafehérjékkel, isoflavonok és cotyledon rostok fogyasztásával előnyös hatást fejt ki. Az élelmi rostokra ezért van szükség, mert lassítják a vércukorszint emelkedését étkezés után, és csökkentik a szérumkoleszterol szintjét. A glükóz- és a koleszterolmolekulák a rostokhoz való kötődés miatt nehezebben szívódnak fel, így végül kevesebb kerül belőlük a véráramba.

Egy mostanában napvilágot látott tanulmány szerint a fokozott laktózfogyasztás a II. típusú diabetes rizikófaktorának tekinthető. Emelkedett intestinalislaktáz-aktivitást véltek megfigyelni alloxannal és streptozotocinnal megbetegített diabeteses patkányoknál. A vizsgálat arra irányult, hogy kiderítsék, vajon a diabetes mellitusban szenvedő humán populációban is emelkedett-e az intestinalis laktáz aktivitása. A kutatók megállapították, hogy a diabetes emelkedett laktázaktivitással jár az embereknél is. Ennek következményeképpen a cukorbetegek fokozott laktózfogyasztása emelkedett glükóz- és galaktóz-szintet fog eredményezni. 

Egy új szemlélet szerint a napi rendszeres, négyóránkénti étkezéseken felül javasolt lefekvéskor lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasztani, melyek tartós nocturnalis zsírsavszuppresszióhoz vezetnek, és fokozzák a glükóztoleranciát II. típusú diabetesben. Miközben az adipocyták több zsírmolekulát raktároznak, számtalan olyan termék szabadul fel, melyek a szervezet inzulinnal szembeni érzékenységét befolyásolják, mint például a szabad zsírsavak, melyek inzulinrezisztenciát okoznak. A lefekvéskor elfogyasztott összetett szénhidrátok a zsírsavak nocturnalis szuppresszióját váltják ki, mely kedvezően hat a vér glükózszintjének alakulására az étkezések közötti és az étkezések utáni időszakban, II. típusú diabetes fennállása esetén.

Nyomelempótlás

A komplex szénhidrátok fogyasztását régóta javasoljuk a cukorbetegeknek. Egy közelmúltban végzett vizsgálat szintén megerősíti ezt a nézetet, ugyanakkor felhívja a figyelmet a magnéziumhiányra, melyet szoros összefüggésbe hoz a diabetes kialakulásával. Egy korábbi tanulmány szerint az intracelluláris magnézium másodlagos messenger szerepet játszik az inzulin számára. A magnéziumhiányra a cukorbetegség patofiziológiája kapcsán is történt már utalás.

A pancreas inzulintermeléséhez szükséges nyomelem a cink és a B6-vitamin. A májban a glükóztolerancia-faktor produkciójához krómra és B3-vitaminra van szükség. Ezeknek a nyomelemeknek a pótlása előnyösen befolyásolhatja a vér glükózszintjének szabályozását, melyet természetesen az inzulinnal kezelt pácienseknél folyamatosan monitorozni kell. A C-vitamin szerepe szintén fontos diabetesben, hiszen erősíti a kapillárisok falát, melyek a cukorbetegeknél rendszerint meggyengültek, továbbá fokozza az ellenálló képességet a fertőzésekkel szemben, és csökkenti az emelkedett koleszterolszintet. Különösen a dohányzók esetében van nagy jelentősége. Lényeges még a magnézium, a cink és a kálium szerepe is.

Kutatási eredmények

A legújabb kutatások szerint az aminosavak, az arginin és a taurin előnyösen hatnak a II. típusú diabetes kezelése során. A vizsgálat célja az volt, hogy tanulmányozzák, hogyan befolyásolja a perifériás és a hepaticus inzulinérzékenység változását II. típusú diabetesben az L-arginin hosszú távú szedése. Az L-arginin adagja háromszor 3 g volt naponta. Az eredmény arról tájékoztat, hogy az L-arginin II. típusú diabetes esetén kifejezetten javította a perifériás és a hepaticus inzulinszenzitivitást, de nem tudta teljesen normalizálni azt.

A taurin hatását az inzulinérzékenységre inzulinrezisztens, II. típusú diabeteses patkányokkal végzett kísérlet során vizsgálták. A taurin erős antioxidáns hatása következtében, kedvezően befolyásolja a streptozotocinnal kiváltott cukorbetegséget, melyet a szabad oxigéngyökök okoznak a pancreas b-sejtjeinek károsítása révén. A taurin továbbá elősegíti a koleszterol kiválasztását azok epesavakká alakítása következtében, és fokozza az inzulinrezisztenciát. A taurin hatékonyan befolyásolja a patkányok anyagcseréjét, a szérumkoleszterol és triacilglicerol csökkentése révén, mely egyrészt a koleszterol epesavakká alakítása következtében, másrészt a koleszteroltermelés csökkentése által valósul meg. A témával kapcsolatosan további kutatások vannak folyamatban.

Egy másik kutatócsoport egy új génre hívta fel a figyelmet, mely összefüggésbe hozható a II. típusú diabetesre való fokozott hajlammal. Kiderült, hogy a calpain 10 gén jelenléte szorosan kapcsolódik a II. típusú diabetes kialakulásához mexikói-amerikai, pima indián és észak-amerikai népcsoportok körében. A kutatók szerint a calpain 10 regulátor génként működik, mely szabályozza az inzulinszekréciót, a glükózválaszt és a receptor-kölcsönhatásokat, azonban a gén pontos funkciójával még nincsenek tisztában. Még bizonyításra szorul, hogy a calpaingén és a II. típusú diabetes kapcsolata klinikailag számottevő-e. A jövőben markergénként alkalmazhatjuk a rizikócsoportba tartozók körében, akiknek az életmódjuk megváltoztatása révén, például diéta és mozgás által, csökkenthetjük a betegség kialakulásának kockázatát.

A Nature Medicine c. lap augusztusi számában két kutatócsoport beszámolóját olvashatjuk, akik egy olyan vegyületről számolnak be, amely képes az inzulinrezisztencia következményeit visszafordítani. A vegyület neve adiponectin. Kadowaki és munkatársai azt találták, hogy a hormon fokozta az inzulinrezisztenciát, és csökkentette a vér glükózszintjét egereknél. Később felfedezték, hogy az adiponectin a vázizomzatban a trigliceridek szintjének csökkentése révén hat. Mivel az adiponectin képes a vér glükózszintjének csökkentésére, Kadowaki és csapata az adiponectint potenciális antidiabetikumnak tekintik.

Egy másik kutatócsoport a New York-i Albert Einstein Orvostudományi Egyetemen, Philipp E. Scherer vezetésével, szintén azt találták, hogy az adiponectin-injekció csökkentette a vér glükózszintjét elhízott és diabeteses egereknél. Ebben a témában azonban természetesen még több kutatási eredményre van szükség.

Újonnan azonosítottak egy hormont, mely felelős lehet az elhízás és a II. típusú diabetes kapcsolatáért. A neve resistin, (az inzulinrezisztencia miatt), és bár elsőként egereknél figyeltek fel rá, ma már biztos, hogy embereknél is megtalálható. Amerikai kutatók azt remélik, hogy a hormon magyarázatot ad majd arra, miként hajlamosít az elhízás cukorbetegség kialakulására.

Környezeti tényezők

A II. típusú diabetes kialakulása gyermekeknél egyre gyakoribb. Amerikában, Kanadában, Japánban, Hongkongban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Líbiában, Bangladesben számos II. típusú diabeteses esetről számoltak be, mely gyermekeket érintett. Az Egyesült Királyságban szintén lassan emelkedik a II. típusú diabeteses gyermekek száma. Birminghamban 1993-ban diagnosztizálták az első gyermekkori II. típusú diabetes mellitust, és azóta 17 újabb esetet regisztráltak. A betegség alattomosan jelentkezett ketózis nélkül, a diagnózis idején a gyermekek tünetmentesek voltak, és nem minden II. típusú cukorbetegségben szenvedő gyermek volt túlsúlyos. A szerzők szerint a gyermekeknél egyre gyakrabban előforduló obezitás és  II. típusú diabetes a világszerte rohamos iramban fejlődő iparosodás előre nem látott következménye, melyeknek kialakulását a környezeti és a magatartási tényezők jelentős mértékben befolyásolják.

Becslések szerint 1995 és 2025 között a cukorbetegek száma 42%-kal növekszik majd (51 millióról 72 millióra) a fejlett országokban, és 170%-kal (84 millióról 228 millióra) a fejlődő országokban. A British Medical Journal arról számol be, hogy több mint 7 millió fontot fordítanak majd az elkövetkezendő három évben egész Európában arra, hogy megoldást találjanak az I. típusú és a II. típusú diabeteses betegek számára.

Juliette Reeves,
Egyesült Királyság