Elég egy pillantást vetni a szabályozási rendszerre, hogy lássuk, rendkívül komplex. Létezik azonban egy gyűjtőfogalom, amellyel nevén nevezhetjük az ételeinket leginkább károsító anyagokat, ez pedig a mykotoxin.
Az EU-ban valóban van egy egységes „figyelmeztető rendszer”, a Rapid Alert System for Food and Feed, röviden RASFF. Ezt a gyors 'figyelmeztető rendszert' azért hozták létre, hogy a takarmány- és élelmiszerellenőrző hatóságoknak - komoly kockázat esetén - gördülékeny információcserét tegyen lehetővé. Az ellenőrzési folyamat lényege, hogy minden - az Európai Gazdasági Közösségben található - élelmiszert és takarmányt, valamint az összes anyagot, amely ezekkel a termékekkel érintkezésbe kerül, jelenteni kell az Európai Bizottságnak. A jelentést azután egy kulcsszóval biztosított rendszerben az interneten továbbadják az EU és az EFTA tagállamainak. Egy figyelmeztető jelentést kap az EFSA is, vagyis az European Food Safety Authority, közli a www.medical-tribune.at
Ebbe a hálózatba közvetve azok az államok is be vannak kapcsolva, amelyeknek az export vagy import termékei már figyelmeztetéseket váltottak ki. A rendszer egészét az Európai Bizottság Egészség- és Fogyasztóvédelmi Hatósága koordinálja brüsszeli székhellyel.
Ausztriában az illetékes kapcsolati szerv az AGES. Ha a jelentett termék Ausztriába került, akkor értesítik az élelmiszerfelügyeletért felelős tartományfőnököt, aki megfelelő ellenőrzést kezdeményez. A RASFF rendszerben azonban nemcsak az egyes „figyelmeztető jelentéseket” továbbítják, hanem az ellenőrzéshez kapcsolódó intézkedéseket, a kiegészítő információkat és a heti statisztikai kiértékeléseket is.
A statisztikákból jól látható, hogy 2000 és 2005 között az „alertjelentésekben”, vagyis a sürgős intézkedéseket igénylő „élelmiszer-eseteknél” emelkedés volt. 2006-ban csökkenést és 2007-ben ismét növekedést mutatott a felmérés. Az emelkedést az magyarázza, hogy növekedett az EU tagállamok száma, és több jelentés érkezett be, vagyis javult a jelentési morál. 2005 különösen „erős” év volt a tiltott szinezőanyagok tekintetében.
Mindenekelőtt a mykotoxinok járnak a „tiltott lista” élén. Főleg a diók, diótermékek, magok és a szárított gyümölcsfélék szennyezettek ezekkel a mérgekkel. A nehézfémek elsősorban a haltermékeknél fordulnak elő, míg a betegséget okozó patogén mikroorganizmusok elsősorban a húsban találhatók, különösen a szárnyasokban. Tiltott azo-szinezőanyagok a metélt tésztában, szószokban és fűszerekben mutathatók ki.
Egyébként a vámoknál ellenőrzik az élelmiszereket, az állatorvosi vizsgálatok a határokon történnek. A „figyelmeztető jelzések” kiváltói elsősorban a diók, amiket szorosan követnek a haltermékek. Egyébként 2006-ban a jelentéseknek több mint a fele a géntechnikailag módosított termékekre vonatkozott, ilyen volt például a géntechnikailag megváltoztatott hosszúszemű rizs az USA-ból.
Az EU meghatározza salátauborka görbületét és a sós stangli sótartalmát, de hogyan gondoskodik az élelmiszerbiztonságról, és arról, hogy megfelelő minőségű, káros anyagoktól mentes élelmiszer kerüljön az asztalunkra? Van-e egyáltalán egy egységes „figyelmeztető” rendszer? Mely termékek a legveszélyesebbek ránk nézve, és milyen képet fest az egyes országok „jelentési morálja”?

