Még egy 10 évvel ezelőtti európai-bírósági ítélet is megerősítette, hogy az egészségügyi ellátás – a finanszírozás módjától függetlenül – gazdasági tevékenység, és ezért össze kell egyeztetni az EU határon átnyúló szolgáltatások szabadságára és a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel. Természetesen a szolgáltatások szabadsága magában foglalja a határon átnyúló szolgáltatások szabadságát, és szolgáltatást igénybe vevők is akadályok nélkül elmehetnek a szolgáltatást nyújtó államába, hogy ott vegyék igénybe a szolgáltatást.

Az orvosok és szolgáltatásaik szabad vándorlásával nincs is semmi gond, az egészségturizmus is virágzik….mindaddig, ameddig a beteg maga vagy magánbiztosítója fizet a szolgáltatásért. Annál több fejtörést okoz, hogy a szabad mozgásra vonatkozó szép elvek és bölcs rendelkezések sehogy nem képesek érvényesülni az államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltatások körében. Ez ügyben az Európai Bíróság is tehetetlen, hiába is szögezte le, hogy a beteg társadalombiztosítási rendszerétől való előzetes engedélykérés akadályozza a szabad mozgás elvét, különösen azért, mert ezt az engedélyt a biztosítók az esetek többségében megtagadják, és nem térítik meg a tervezett (tehát nem sürgős vagy életmentő) külföldi orvosi kezelés költségeit. Az ok nyilvánvaló: minden állam foggal-körömmel védi egészségbiztosítási kasszáját és abból egy fillért sem kíván más ország polgáraira (biztosítottaira) költeni.

Fokozatosan világossá vált, hogy ez a problémakör túlmutat a betegmobilitás kérdésén. „A most működő rendszer áttekinthetetlen az uniós polgárok számára, ezért különösen a jelenlegi bizonytalan időkben fontos, hogy világos és megbízható jogi kereteket teremtsünk azok számára, akik megfelelő orvosi kezelést keresnek maguknak az unió országaiban” – nyilatkozta az EU egyik illetékes tisztségviselője. Egyre többen piszkálják, másként szólva kutatják az egészségügyi szabályozás és a szabad mozgásra irányuló rendelkezések közötti ellentmondásokat.

2008-ban újra az Európa Bizottság elé került egy irányelv-javaslat a határon átnyúló orvosi ellátásról. A javaslattevő elismeri, hogy a szabad mozgásra irányuló rendelkezések alkalmazása az egészségügy területén nem lehet feltételek nélküli, hogy jelentős piaci zavarok keletkezhetnek, ha az egészségügyi ellátást nem szabályozzák. Elismeri azt is, hogy egy adott ország lakossága egészségének védelme és egészségügyi rendszerének fenntarthatósága olyan közérdekű cél, amely igazolhatja a szabad mozgás akadályozását. Ugyanakkor az egészségügyi hatóságoknak, illetve a szabályozó testületeknek (legyen az akár kormány vagy parlament) bizonyítaniuk kellene, hogy valóban a közérdeket védik egy-egy adott, konkrét korlátozással.

A javaslat nagy riadalmat keltett, a tagállamok egészségügyi hatóságai csak fokozatosan ébredtek tudatára annak, hogy mi forog kockán: a javaslat elfogadása esetén elveszíthetik irányító szerepüket saját országuk egészségügyi rendszere fölött, azaz sérül nemzeti autonómiájuk, és el kell fogadják az EU kisebb-nagyobb beavatkozását a nemzeti egészségpolitikába.

Egy lépéssel közelebb került a határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatások megvalósulásához az unió, miután az Európai Parlament (EP) egyik bizottsága elfogadott egy javaslat-tervezetet, amelyről a plenáris ülés szavaz majd. Ennek értelmében a más uniós tagállamban (nem kórházi) orvosi kezelést igénybe venni kívánó polgároknak az egészségbiztosítójuk előzetes jóváhagyás nélkül is köteles lesz megtéríteni a beavatkozás költségeit, azzal a megszorítással, hogy a kifizetett összeg nem lehet több, mint amennyibe a terápia a beteg saját országában került volna. Lehetővé kívánják tenni a hosszabb ideig tartó kórházi kezelések külföldi igénybevételét is, de ehhez továbbra is szükség lesz előzetes jóváhagyásra. A krónikus betegségek kezelésére és a szervátültetésekre az új irányelv nem vonatkozik majd.

A jelentés elfogadása egyáltalán nem volt egyhangú, több száz módosító indítványt nyújtottak be hozzá. A szocialista frakció tagjai élesen ellenzik a javaslatot, nem is vettek részt a bizottsági zárószavazáson. Az elutasítást azzal indokolják, hogy az javaslat az uniós alapszerződésnek az egységes belső piac akadálytalan működéséről szóló 95. cikkén alapul, ahelyett hogy a közegészségyügyre vonatkozó passzust venné figyelembe, amely az ellátás biztosítását és megszervezését a tagállamok illetékességi körébe utalja.

Előfordulhat így is, hogy a jelentést elfogadja az EP plenáris ülése, de akkor is kétséges a tagállamok kormányaiból álló Európa Tanács szavazásának kimenetele. Számos tagállam aggódik ugyanis a nemzeti ellátórendszer feletti ellenőrzés, illetve a működés tervezhetősége miatt.

Összegezve: az Európai Unióban a több síkon, több bizottságban folyó viták kimenetele megjósolhatatlan, nem tudni egyelőre, hogy megvalósul-e, és mikor a határokon átnyúló egészségügyi ellátás. Nem tudni, mikor jön el az az idő, amikor a magyar beteg is hozzáférhet más tagállamok egészségügyi ellátórendszeréhez és viszont. Ha az elvi megállapodás meg is születne, akkor sem lesz könnyű megegyezni az egyes országok társadalombiztosítói közötti pénzügyi elszámolás kérdéseiről, de a más országokban végezhető beavatkozások listájáról sem.

Szerző: NAL