Különösen télvíz idején az allergiás tünetek könnyen összetéveszthetőek a nátháéval. Gyakori a gyulladt, könnybe lábadt szem, a folytonos tüsszögés és az eldugult vagy folyó orr, de a krónikus fülgyulladás kialakulása sem kizárt. A szájban pedig fekélyek is megjelenhetnek, vagy a szem köré sötét karikák gyűrűzhetnek. Sajnos a gyermekkori ételallergia ennél jóval több tünetet, betegséget is képes "produkálni", például: asztma, ágybavizelés, ekcéma, hörghurut, hólyagfertőzések, kimerültség, ízületi gyulladás, hasmenés, gyulladásos sebek, gáztermelődés, fejfájás, emésztőrendszeri betegségek, gyomorhurut, fekélyes vastagbélgyulladás, túlzott nyálkatermelődés, csalánkiütés, személyiség- és beilleszkedési zavarok, állandó viszketés, fertőzések, duzzadt mandulák, homloküreg-gyulladás, borkiütés, fülgyulladás, epehólyagzavarok.

Természetesen ezek közül nem mindegyik probléma tulajdonítható kizárólag az allergiának, hanem gyakran áll kölcsönös kapcsolatban komolyabb betegségekkel. Ez azt jelenti, hogy ha az illető már valamire allergiás, akkor benne erőteljesebb a más fertőzésekre való hajlam is, illetve ha már valamelyik betegség megtámadta a szervezetét, akkor könnyen kialakulhat nála például ételérzékenység.

Napjainkban egyre többen szenvednek ételérzékenységben, megkeserítve ezzel saját és környezetük életét. A világon leggyakrabban előforduló válfaja a laktóz (tejcukor)- érzékenység. Az észak-európaiakat, illetve egyes afrikai törzseket kivéve a legtöbb ember azért allergiás a tejcukorra, mert a szervezete nem termel a lebontásához szükséges enzimeket. A kutatók szerint ez nem az egyed fejlődési rendellenessége, hanem bizonyos nemzetek ősei egyáltalán nem fogyasztottak tejet vagy más tejterméket, és ezáltal a szervezet számára nem vált fontossá a laktóz feldolgozási mechanizmusának kialakítása. Tünetei legtöbbször a felpuffadás, a gázképződés és ritkán a hasmenés.

Egyéb általánosan érzékenységet okozó étel még a szója, a búza, a rozs, a zab, az árpa, a tojás, a mogyoró, a kukorica, a paradicsom, a padlizsán, a citrusfélék, a csokoládé, a szamóca és a kagyló. Ritkán ugyan, de az is előfordulhat, hogy valaki az uborkára, a rizsre vagy a zöld salátára allergiás. Meg kell még említeni, hogy a fehér cukorral tartósított vagy a mesterséges színezékeket, illetve konzerválóanyagokat tartalmazó élelmiszerek általánosan károsak az egészségre, ezeket tehát a kisgyermekes családok étrendjéből száműzni kellene.

A gyenge emésztő- és immunrendszer, az egyoldalú táplálkozás és a gyakran ismétlődő fogyókúra, a rendszeres antibiotikum-kezelés következtében a belekben elszaporodó gombák szintén előidézhetnek ételérzékenységet. A felsoroltakon kívül is számos rejtélyes allergén létezik, melyeket igen nehéz felderíteni. Az allergiás tüneteket elidéző anyagokat egyénenként és többnyire csak kizárásos alapon lehet "fülön csípni". A legegyszerűbb módszer, ha a gyanús élelmiszer fogyasztását egy időre felfüggesztjük, és megvárjuk a hatást. Ha a tünetek elmúlnak, akkor ezt az ételt iktassuk ki étrendünkből, ha azonban nincs változás, akkor tovább kell keresni.

A "karcolós teszt" néven ismert orvosi eljárás hasonló alapokon nyugszik. A bőr felszínét annyi helyen karcolják meg, ahányféle lehetséges allergén anyagot dörzsölnek majd a "sebekbe". A meghatározott reakcióidő letelte után pedig megfigyelik, mely karcolás környékén látható allergiás elváltozás. Ez a módszer azonban azért nem hoz pontos és megnyugtató eredményt, mivel bizonyos méreganyagok a bőrön nem okoznak allergiás tüneteket.

A vérvizsgálat egy fokkal megbízhatóbb eredményt ad, mivel a vérben található - az allergén anyagok elleni - antitesteket veszik számba. Egy évtizeddel ezelőtt James Coca fejlesztette ki a "pulzustesztet", amelynek előnye, hogy bárki az otthonában is elvégezheti. Az eljárás lényege, hogy a vizsgált személy néhány napig nem fogyaszt gyanús ételeket, majd utána szép sorjában jöhetnek a "gyanúsítottak". Az étkezés előtt meg kell mérni nyugalmi állapotban az illető pulzusát, majd az evés után 20 perccel megismételni. Amennyiben a pulzus legalább tízzel több a korábban mért normális értéknél, akkor az illető valószínűleg arra az ételre érzékeny.

Szerencsére egyre hatásosabb gyógymódok léteznek az allergiás tünetek kezelésére, de az érzékenység elleni küzdelmet, a megelőzést már csecsemőkorban el lehet kezdeni. Lehetőség szerint az újszülöttet hat hónapos koráig ne etessük szilárd táplálékkal, az anyatej legyen az egyetlen "étke". Ha valamilyen okból kifolyólag a mama nem képes anyatejjel ellátni csemetéjét, akkor kecsketejjel pótolja azt. Cukrot, gabonát, mézet, tojást és tehéntejet pedig legalább egyéves koráig egyáltalán ne adjunk a gyermeknek, mivel addig a fejlődő szervezet még nem képes megemészteni ezeket az anyagokat. Az anyatej frissen, gyümölccsel vagy zöldséggel összekeverve, valamint néhány szerves erjesztésű állati termék, mint például a joghurt vagy a kefír, szerepeljen az újszülött étlapján az első születésnapjáig. Egy év után pedig az új, szilárd ételeket fokozatosan adagoljuk a kisdednek, készítsünk próbafogásokat, és mindig várjuk ki az esetleges allergiás reakcióidőt.