A leggyakoribb tünetek

Álmatlanság, fejfájás, gyomorpanaszok, magas vérnyomás, szívritmuszavarok, állandó pánikérzés, depresszió.

A betegség fázisai

Az első fázisban a beteg életében a munka kerül a középpontba. Társas kapcsolatai kezdenek megszűnni, otthon is és munkaidőn kívül is dolgozik.

A második fázisban az élete egyenlő a munkával. Agresszivitást vált ki a betegből, ha megpróbálják megakadályozni abban, hogy dolgozzon. Nem bízik mások teljesítményében, csak a sajátjában.

A harmadik fázisban fizikai és pszichikai kimerültség egyaránt felfedezhető. Fokozatosan csökken a teljesítőképesség. Gyakori a rosszullét.

Gábor a hét minden napján dolgozik. Angolt és németet tanít főiskolán, nyelviskolában, és hétvégén is számos magánórát vállal. Amikor nem a diákokat okítja, dolgozatokat javít, vagy az óráira készül. Huszonnyolc évesen egyedül él, a munka mellett semmire nem jut ideje, de ezt sem is bánja. A munkája mindennél fontosabb, még a saját egészségével sem törődik. Gábor tipikus példája a munkamániában szenvedőknek.

Ki a workaholic?

Azoknál az embereknél, akik jóval több időt töltenek a munkahelyükön, mint amennyit valójában kellene, már nem egyszerűen arról beszélünk, hogy szeretnek dolgozni. Ôk csak állandó hajtás mellett érzik jól magukat. Napi tíz-tizenkét órát dolgoznak, nem tartanak pihenőket, vagy ha mégis, akkor is csak a munka jár az eszükben. A munka az első a fontossági listájukon. A család, a barátok, a hobbi, sőt még saját egészségük is csak ez után következik. Sokan már nem képesek kiszállni a munka mókuskerekéből. Úgy lesznek a munkamánia áldozatai, hogy észre sem veszik. Ez az állapot ugyanolyan káros lehet, mint az alkoholizmus vagy a játékszenvedély - figyelmeztetnek a szakemberek. A munkamániás emberek éppolyan függők, mint más szenvedélybetegek. A megszállottan a munkájukba temetkezők féltik a karrierjüket, sokkal több munkát vállalnak fel, mint amennyit képesek teljesíteni, elfordulnak családjuktól, a munkájukat rendszeresen hazaviszik, nem bíznak kollégáik teljesítményében, csak a saját munkájukat tartják megfelelőnek - magyarázza Rihmer Zoltán, az Országos Neurológiai Intézet vezető főorvosa.

A rohanó világ az oka

Az elfoglalt, szorgalmasan dolgozó embert a társadalom elismeri, megbecsüli. Egyre több szakmában már szinte elvárás, hogy a munkavállaló kizárólag a munkájának éljen. Egyre divatosabb, ha a határidőnapló teljesen tele van. A munkamániás embereken idővel azonban a teljes kimerültség lesz úrrá, mivel egyáltalán nem pihennek, felborul az egyensúlyuk. Nem törődnek környezetükkel, még magukkal sem. Szellemi kimerültség és fizikai tünetek egyaránt jelentkezhetnek náluk - mondja a főorvos.

Nehéz felismerni

A munkaalkoholizmusnak bárki áldozatául eshet, de különösen a harminc és ötven közötti férfiak vannak veszélyben - magyarázza Rihmer doktor. A férfiak a családfenntartók, ezért érzik úgy, hogy nekik többet kell teljesíteniük. Presztízsüket rontaná, ha kevesebbet dolgoznának és kevesebbet keresnének, mint a házastársuk, a partnerük. Emiatt hajlamosabbak a férfiak a munka hajszolására. Kórosabb esetekben azonban már nem a pénz a motiváló eszköz. A függőség olyan erős, hogy ha feladnák munkájukat, semminek éreznék magukat. A munkamánia nemcsak a beteg, hanem családja életét is megnehezíti. A jelenlegi társadalmi felfogás is a munkaalkoholizmus elterjedését idézi elő. A kultúrába már teljesen beleivódott a munka elismerése, ezért nagyon nehéz felismerni a betegséget.

Meghatározó gyerekkor

Azok a gyerekek, akiknek a szülei túl magasra tették a mércét, elérhetetlen célokat tűztek ki számukra, dicséretet, elismerést nem kaptak teljesítményükért, felnőttkorukban hajlamosak a munkamániára. A kamaszkori serdülés is okozhat felnőttkori munkamegszállottságot. A legtöbb kamasz úgy érzi, nem tud megfelelni a követelményeknek. Ez a frusztráltság köszön vissza felnőttkorban. A teljesítéssel próbálják legyőzni kisebbségi érzésüket. A betegség pszichés eredetű. A háttérben leggyakrabban az állandó bizonyítási kényszer és a folytonos túlkompenzálás áll.

Segít az orvos

A túlzott elvárások miatt nehéz kikerülni az ördögi körből. Határt kell szabni a munkában. Meg kell tanulni lassítani és nemet mondani a feladatokra még akkor is, ha azt gondolják, már nem szeretjük annyira a munkánkat. A legtöbb workaholic beteg segítségre szorul - hangsúlyozza Rihmer Zoltán. Ahhoz, hogy változtatni tudjanak életükön, szakemberhez kell fordulniuk. Fontos, hogy megfelelő terápián - családterápián, magatartásterápián - vegyen részt a beteg, mert a szenvedélybetegeknél gyakori, hogy miután leszoknak mániájukról, áttérnek egy másik szenvedélyre. Mivel a szenvedélybetegségek gyökere a leggyakrabban a gyerekkorban történt eseményekben keresendő, a terápiák feladata ennek felfedése és tudatosítása.