1800 táján a homeopátia „szülőatyja”, Samuel Hahnemann német orvos azt tapasztalta, hogy a malária kezelésére használt kinin gerjeszti a betegség tüneteit. Ebből jutott arra a következtetésre, miszerint, ha valamilyen anyag valamiféle betegség tüneteit okozza, az kis adagban gyógyítani képes a kórt magát.
Az elvet már a régi görögök is ismerték: "hasonlót hasonlóval kezelj"! A német orvos e felismerés nyomán önmagának, családtagjainak adott különféle anyagokat, és ha valamelyik például fejfájást okozott, akkor azt a fejfájás megszüntetésére igyekezett fölhasználni.
A másik alapelv azt mondja, hogy a hatóanyag mind jobban felhígítva hatékonyabb, ezért a homeopátiás szerekből olyan vegyületek készülnek, amelyekben csak néhány molekula lehet a tényleges gyógyszerből. A homeopátia hívei állítják, hogy a víz önmagában is hatásos, ha kapcsolatba került a gyógyító molekulával, mert az a víz "emlékezik".
Több, megfelelően ellenőrzött tudományos vizsgálat ezzel szemben bizonyította, hogy a homeopátia csak annyira hatásos, amennyire a hatóanyagot nem tartalmazó, placebo. Megszüntetik a panaszokat, ha a beteg hisz bennük. Az afrikai és angol orvosok most azért szóltak a homeopátia ellen és kérték a WHO állásfoglalását, mert súlyos, esetenként fertőző betegségek kezelésére egyértelműen etikai vétség olyan látszólagos gyógymódot beiktatni, amely bizonyítottan hatástalan. Nemrég az ausztráliai bíróság több év börtönre ítélte azt a házaspárt, amelyik kisbabáját - aki korszerű gyógykezeléssel gyógyítható lett volna - kizárólag homeopátiás szerekkel kezelte, és a gyerek meghalt.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint súlyos, szervi betegségek gyógyítására nem alkalmas a homeopátia. A WHO szakemberek kérésére közölte állásfoglalását, mert az orvosok veszélyesnek érezték, hogy egyesek HIV fertőzést, tuberkulózist és maláriát is homeopátiás készítményekkel kezelnek.
